|   2018-09-26

Posted on

A Hamvas Intézet archívumából

Taller János: Valahol Oroszországban

Valahol Oroszországban

Hadifogság és Malenkij robot Solymáron

Muszka földön mindig lassan járt a posta, de a szeretteikért aggódó solymári családok szerint 1945 környékén különösen lassú lehetett. 1941-44 között leginkább a férfi, 1944 őszétől már bármelyik családtagtól várták azt a levelet, melyben az állt: „Igen, élek, valahol Oroszországban”. Egy másfajta levéltől – mely valahol a megnyugvást hozta számukra – féltek, de el kellett fogadniuk. A szeretett személy(ek) nincs(enek) többé. Pedig talán még azok jártak jobban, akik ilyen levelet kaptak, mert sok család évekig, évtizedekig nem tudta, esetleg máig sem tudja, mi történt szeretteivel: meghalt, fogságba esett, elmenekült, elhurcolták…

Hogyan és miért kerültek többek közt solymáriak a távoli Oroszországba? A válasz elsőre egyszerűnek tűnik, de ha jobban belegondolunk, mégsem az. A II. világháború sok mindenben különbözött a korábbiaktól. Ideológiák harcoltak, népek, népcsoportok, társadalmi osztályok ellen. Azaz a hitleri Németország és a Szovjetunió hadserege már nemcsak az ellene harcoló katonasággal, hanem az adott terület civil lakosságával szemben is fellépett, megtorló intézkedéseket hajtott végre.

Sztálin a Szovjetunió által megszállt területektől megkövetelte a felszabadítás árát. Mind anyagiakban, mind emberiekben. Ez utóbbi jelentette a polgári személyek hadifoglyokként vagy internáltakként történő elhurcolását. Arról, hogy ki minősült hadifogolynak vagy internáltnak, a helyi parancsnokság döntött. Sztálin pedig Magyarország és a magyar nép megbüntetését már 1943-ban eldöntötte. A magyar lakosság Szovjetunióba történő elhurcolása és büntetése 1944 őszén kezdődött el. Voltak, akiket csak kisebb munkákra fogtak, és annak végeztével haza is engedték. Olyanok is voltak azonban, akiket egy „kisebb” munkára egyenesen a Szovjetunióba vittek.

A Magyarországról elhurcoltaknak három csoportját lehet megkülönböztetni:

  • Hadifogolylétszám-kiegészítés:
    1. Felsőbb utasítás: az 1941 óta katonai szolgálatot teljesítő férfiak összegyűjtése
    2. Helyi szintű: a Vörös Hadsereg lassú előrenyomulását a valóságnál jóval nagyobb ellenséges hadsereggel történő szembenállással magyarázták. Emellett a több hadifogoly feltüntetése dicsőséget is jelentett.
  • Etnikai tisztogatás
  • Németként való elhurcolás: Faji alapon történt. Abban az esetben, ha egy településen az ott élő németekből nem tudták a kvótában szereplő mennyiséget összeszedni, akkor a hiányzó létszámot más nemzetiségűekkel pótolták. 1943-ban készültek az első tervek a németek munkaerőként való hasznosításáról. A végleges döntés 1944. december 16-án született meg. Az elhurcolások az 1944. december 22-én kiadott 0060-as parancs megjelenése után kezdődtek.

A Vörös Hadsereg az Ideiglenes Nemzeti Kormány (INK), valamint a pártok, egyházak, stb. többszöri kérése ellenére sem állította le a lakosság elhurcolását. Meg kell jegyezni, hogy dálnoki Miklós Béla miniszterelnök 1945 februárjában jelezte a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) felé, hogy az INK elviekben nem ellenezi a volt SS tagok, volksbundisták és a nevüket németesítők Szovjetunióba történő elhurcolását.

A polgári személyek deportálása miatti tiltakozások nyomán a SZEB 1945. március 18-án kiadta a 26-os számú rendeletét, melynek értelmében a soron kívüli szabadon bocsátást kérő levelekhez csatolni kellett egy, a családtagok/ismerősök által kitöltött kérdőívet. Az adatlap, mely „A Vörös Hadsereg által elszállított személy adatai” címet viselte, 18 kérdésből állt. Az adatlap mellé kellett csatolni még egy olyan okiratot, melyben a helyi rendőrhatóság vagy a Nemzeti Bizottság igazolta az elhurcolt személy politikai megbízhatóságát.

A Pest Megyei Levéltárban ez utóbbi iratok kerültek elő egy eddig ismeretlen (kiskőrösi anyagot tartalmazó) dobozból s a levéltárosok jóvoltából lehetőségem nyílt a jelenleg feldolgozás alatt álló anyag megtekintésére. Az iratcsomóban adatlapok és 1945 decemberéből származó igazolások találhatóak.

Az iratanyag első megtekintésekor észrevettem, hogy az adatlapokat sorszámmal látták el és az első két adatlap hiányzik. A teljes anyag átnézése után kiderült, hogy 67 adatlap van meg és 41 biztosan hiányzik. Azt, hogy a Vörös Hadsereg összesen 108 solymári személyt hurcolt volna el, nem lehet egyértelműen kijelenteni, bár az adatlapok névsorba történt rendezése és az utolsó kérvény ezt a feltételezést erősíti. Azt sajnos nem tudjuk, hogy a hiányzó adatlapok mikor és milyen szempontok szerint kerültek ki az iratcsomóból. A jelenleg is folyó kutatás egyik célja a hadifogolylista összeállítása, melyhez nagy segítséget jelent a kitelepítési névlista és az un. oral history.

A 67 elhurcoltból negyvennyolcan Solymáron, tizenkilencen más településen születtek. Az adatlapok révén összeállított listán tizenegy olyan személy neve szerepel, akiket Solymár a hősi halottjai között tart számon. A legidősebb elhurcolt (Schmiedt György) 1902-ben, a legfiatalabb (ifjabb Krizsák József) az adatlap szerint 1926-ban született.

A kérdőíven szereplő adatok alapján elmondható, hogy a listán szereplő elhurcoltak döntő többségét 1944-ben hívták be (I. diagram).

A két nem behívott személyt a saját lakásaikról, civilként hurcolták el. Ők nem voltak katonák, ezt az adatlapjaikon is feltüntették. Az 1944-es behívásokat mutató II. diagramon az alábbi két dolgot vehetjük észre:

  • Az elhurcoltak jelentős része a magyar hadseregben szolgált, a behívások folyamatosak voltak (az 1909-1914 között születettek sorozása pl. 1944. április 2-án történt).
  • 1944-ben több alkalommal is történtek német behívások. A Dobolási jegyzőkönyv június 24-i bejegyzése alapján elmondható, hogy a sorozásokon még a német behívottaknak is meg kellett jelenniük:
821944.06.24A légvédelmi tűzoltói szolgálatba mindenki pontosan jelenjen meg, mert egy későn leváltó szolgálatost 14 napra zártak be.
A vasútállomásról a tűzifa azonnal szállítható.
E hó 30-án azok is tartoznak Pilisvörösváron a sorozáson megjelenni, akiket a németekhez besoroztak

A hadifogoly adatlapokból további német sorozásokra van bizonyíték: a lokálpatrióták által leginkább ismert két augusztusira és a kevésbé ismert szeptemberire.

A Dobolási jegyzőkönyv adatai szerint a solymári levente korúakat 1944 októberében sorozták be. November 6-án az alábbit dobolják ki Solymáron:

1481944.11.06A honvéd vezérkar főnöke a páncélos támadások ellen való védekezésre a harmadik korcsoportbeli (sic!) felhívja, hogy jelentkezzenek páncélromboló kiképzésre. A jelentkezők a járási levente parancsnokságnál jelentkezzenek, ahol menetlevelet kapnak és kiképzésre útbaigazítják. A páncélos kilövés jutalmazására kiosztandó föld természetesen a leventékre is vonatkozik.

Ez az első adat a solymári leventék harctéri bevetésre. A totális mozgósítás 1944. decemberében, 4-én történt meg:

164A 15-26 éves ifjak és férfiak, akik még besorozva nincsenek ma este 7 órakor jelenjenek meg Taller József korcsmáros nagytermében

A három elhurcolt leventét is ekkor sorozhatták be.

Ifjabb Kopp Márton adatlapján a „Mikor és milyen katonai parancsnokság hívta be szolgálatra” egy szó szerepel: munkaszolgálatos. A dátum 1944. augusztus. Hegedűs András helytörténeti kutatóval való adategyeztetés után a zsidó munkaszolgálatosságot kizártuk. Nagy valószínűséggel az egyik sorozáson segédszolgálatosnak lett osztályozva, de a családjában a munkaszolgálat szó ragadt meg. A novemberben behívott két közérdekű munkaszolgálatos esetében is ilyesmi lehet a háttérben. Ezt a feltételezést támasztja alá dobolási jegyzőkönyv 1944. szeptember 15-i bejegyzése is:

1251944.09.15Akik 1905, 1906, 1907, 1908 ill. 1915, 1916, 1917 és 1918 évben születtek s 1941. december 31-ig sorozáson megjelenve alkalmatlanoknak és segédszolgálatosoknak osztályoztattak v. 2 hónapnál rövidebb ideig szolgáltak: 1944. szeptember 16-án holnap reggel jelentkezni tartóznak Pilisvörösvár községházán.3282/1944

 

A családtagok, ismerősök által kitöltött adatlapok egyik legérdekesebb része a fogságba esés idejének vizsgálata (III. diagram)

Először is le kell szögeznünk, hogy az ismeretlen időben fogságba esettek két fő kivételével 1944-ben lettek besorozva. Azaz ők is valamikor 1944-45-ben estek fogságba. Ha az 1944-45-ös elhurcolásokat havi bontásban nézzük, akkor további érdekességeket vehetünk észre (IV–VI. diagramok).

Az 1944. szeptember és október havi elhurcolások egyértelműen hadifogságot jelentenek: katonák voltak és a harctéren estek fogságba. Az 1944. november után (egészen 1945 júliusáig) elhurcoltaknál már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Filip Ignác solymári lakost 1944. december 26-án hurcolták el Solymárról. Ő katona volt s nincs adat arra, hogy civilként vagy katonaként esett fogságba. Hasonlóan érdekes Piri Mátyás esete, akit budapesti utazása közben fogtak el, méghozzá 1945. július 15-én.

Két személyről azonban egyértelműen tudjuk, hogy polgári elhurcoltak voltak. Barcs Rezsőt 1944. november 2-án Nyíregyházáról, Pappert Józsefet 1945. február 6-án Solymárról hurcolták el. Utóbbi azonos azzal a Papper Józseffel, akit Enczmann László „Málenkij Robot” című írásában Taller (Stipáni) Istvánnék említenek (Solymári Hírmondó 2008/17.sz.). Azaz ki lehet jelenteni, hogy Solymáron volt „málenkij robot”. Az érintett személyeket a saját lakásukról vitték el a szovjet katonák. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy az Enczmann László által említetteken (Pappert József, Taller (Stipáni) Mihály, stb.) kívül vihettek-e el másokat is Solymárról málenkij robotra? Bognár Zalán történész szerint nem egy esetben az oral history-n és kérelmeken túl a dobolási jegyzőkönyvek is rejthetik a választ… Néhány érdekesebb bejegyzés a solymári dobolási jegyzőkönyv 1945-ös bejegyzéseiből:

101945.04.09A községi Huber-malom őrlést pénteken reggelig nem fogad el.                                                 Közellátási lisztet csak az kap, aki holnap reggel 7 órakor a községházánál munkára jelentkezik lapáttal, ásóval vagy csákánnyal.

Vonat indul Solymárról Óbudára reggel 6 órakor és Óbudáról Solymárra este 5 órakor.

A szülők felelősség terhe mellett vigyázzanak gyermekeikre, hogy azok lőszerhez ne jussanak és szerencsétlenség ne történjen.

 

111945.04.11Jelentkezzen az a Községházán, aki segédkezett, vagy látta, amint a mozi épületéből, Zsolnayék lakásából az orosz katonaság elvitt egy sparherdet, egy kis „Kalor” típusú folytonégő kályhát és egy fürdőkádat elvittek. Aki tudja, hogy a megnevezett tárgyak hol vannak és ezt bejelenti, kellő jutalomban részesül. 
 
 
251945.04.27Minden férfi, aki 1944. december havában tényleges katona volt, köteles a Községháza 3. szobájában a szürke katona ig. lapjával azonnal jelentkezni. Aki nem jelentkezik, az mint bujkáló katonaszökevény, az orosz katonai parancsnokságnak lesz átadva és orosz fogságba lesz hurcoltatva. 
 
“”Minden 18 és 35 év közötti férfi önként jelentkezhet katonai szolgálatra. Minden 20 és 40 év közötti nő is jelentkezhet önkéntes katonai szolgálatra.   Minden hó 1.-e és 15.-e után újból kidobolandó!
 

 

441945.05.23Az újpesti Kender és Juta gyár orosz katonai parancsnoksága felhívja a volt munkásait, hogy 24 órán belül a helyükön jelentkezzenek, mert aki nem jelenik meg a munkahelyén internálva lesz.

solymári hadifoglyok PML

solymári hadifogoly diagram

Felhasznált irodalom:

Bognár Zalán: Malenkij Robot avagy a polgári lakosság tömeges elhurcolása Magyarországról szovjetunióbeli kényszermunkára 1944/45-ben, különös tekintettel a németként deportáltakra

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/malenkij_robot/pages/004_Malenkij_robot.htm utolsó letöltés: 2016. május 16.

Dupka György-Alekszej Korszun: A „malenykij robot” dokumentumokban. Ungvár-Budapest, Intermix Kiadó, 1997.

Levéltári források:

Pest Megyei Levéltár: Vörös Hadsereg által elhurcolt személyek (Solymár) csomó, jelenleg rendezés alatt áll, levéltári jelzete a tanulmány írásakor még nem volt.

Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény – Csomay hagyaték – Dobolási jegyzőkönyv (1943-1945).