Posted on

Az intézet névválasztása

Hamvas Béla (1897-1968) nevének felvételét alig túlbecsülhető, hatalmas és igen sokoldalú életműve és jelképes jelentőségű élettörténete egyként indokolja.

Hamvas Béla a huszadik század kimagasló, magyar gondolkodója, akit humanizmusa, műveltsége engesztelhetetlenül szembeállított minden totalitárius diktatúrával, nácizmussal és kommunizmussal. Élete és életműve későbbi nemzedékek számára is mintául szolgáló szellemi és erkölcsi erővel mutatja fel magyarságának és európaiságának termékeny ötvözetét. Munkássága rendkívül sokoldalú. Szépirodalmi, irodalomtörténeti, filozófiai, lélektani, szellemtörténeti munkáiban, értékszemléletében, világmagyarázati víziójában azonban a vizsgálódás tárgya mindig egy és ugyanaz: az egyetemes emberi kultúra.

A kommunista kultúrpolitika már az első pillanattól fogva hajszát indít ellene. B-listára kerül, könyvtárosi állásából felfüggesztik. Hasonló szellemiségű, nagy tehetségű kortársa, Márai Sándor az emigrációt választja. Hamvas Béla marad. Földműves-igazolványt vált ki. 1951-től előbb Inotán, majd Tiszapalkonyán segédmunkás és raktáros. Az 1956-os forradalom után megpróbálja visszaszerezni könyvtárosi állásást: sikertelenül. Ilyen körülmények között születik meg a hatalmas életműve. „Művemet az árokparton is megcsinálom” – írta.

Milyen szemléletű legyen az a kultúrakutatás, amely tárgyát a maga életteljességében kívánja megragadni és vizsgálni?  Iránytűként szolgálhat számunkra, amit a filozófiával kapcsolatban, Szellem és Egzisztencia című munkájában, elsősorban Carl Jaspers nyomdokain haladva, Hamvas Béla így összegez (legföljebb az az eredeti szövegben imponálóan és prófétikusan kategorikus „nem”-eket helyettesítsük be a magunk szerényebb horizontján egy-egy földhözragadtabb „nem csak”-kal):

  • nem (csak) tudományos szak, hanem az élet szellemi alapvetése
  • nem (csak) tudományos rendszerezés, hanem szellemi életrend
  • nem (csak) tudományos gondolatteremtés, hanem szellemi életteremtés
  • az embert nem (csak) időtlen érvényességében, hanem a jelen történeti  életteljességében érti  meg
  • nem (csak) a gondolati törvényszerűségek alapján végrehajtott redukcióban, hanem közvetlen megnyilatkozásokban tárul fel.